Ha a brit tudósok egyszer felmérést készítenek arról, hogy az újévi fogadalmak hány százaléka kapcsolódik a sport, mozgás elkezdéséhez / folytatásához, talán egész érdekes eredményre juthatnának. Hát még ha azt is vizsgálnák, hogy a fogadkozók mekkora hányada tart ki az elhatározása mellett mondjuk 3-4 hónap elteltével is.
Nekem valahogy sosem egy új év indulásához kötődtek a sporttal kapcsolatos elhatározásaim, az év legkülönbözőbb szakaszaiban kapott el az ihlet, hogy akkor most ki kellene próbálni azt a Bikini Body Guide nevű dolgot, legalább pár hétig, vagy hogy talán elkezdhetnénk futkározni, csak úgy, mert az egész egyszerűnek tűnik és már annyian futnak körülöttem. Az alapmotiváció egy ideje változatlan: egészségesnek maradni, mert most már 11 éve tudom, hogy mennyire értékes dolog ez, amiért bizony tenni kell.
Teljesen logikusnak tűnik, ha valaki január 1-jétől datálja az életében a változásokat, és határozza el például azt, hogy rendszeresen mozogni fog. Sokan vannak ezzel így. Tapasztalataim szerint a fitnesztermek látogatottsága január elején meredeken megemelkedik – egy időre. Mert mindig vannak, akik egyszer csak elkopnak, nem jönnek többet. Hogy ne Te legyél az, aki idén (is) feladja az elhatározását, egy igazi szakértőtől kértem tanácsokat a sport elkezdéséhez.
Péter éveken át versenyszerűen sportolt, az ELTE-n rekreáció és egészségfejlesztésből szerzett diplomát, jelenleg személyi edzőként dolgozik és fitneszversenyek résztvevője. Edzőként rendkívül következetes, pontosan annyit vár el, amiről tudja, hogy a tanítványa képes rá. Ezt onnan tudom, hogy megtapasztaltam – nekem is ő segít jobb formában maradni. Ezért bátorkodtam kommentekkel kiegészíteni Péter tanácsait - ezek lesznek dőlt betűvel.
(A fotók sajátok - kivéve az egy darab megjelölt Instagram képet.)
1. TÜRELEM! PÁR HÉT ÉS A VÁLTOZÁS LÁTVÁNYOS LESZ!
Tényleg az tapasztalható, hogy sokak lelkesedése 2-3 hét után elszáll: fáj az edzés, túl korán kell felkelni, túl későn van az edzés – valamilyen kifogás mindig van. Pedig a kifogások nem égetnek kalóriákat. És az első 4-8 hét után már látványos fejlődést lehet észrevenni. Utána már lassul a fejlődés mértéke, de az elvégzett munkának mindig lesz eredménye. Ha kitűzünk magunk elé kisebb és nagyobb célokat, akkor még motiváltabbak lehetünk.
Jobb nem naponta mérlegre állni, hanem inkább egy fotót készíteni magunkról az induláskor, és aztán az első 4 hét elteltével – mármint egész alakosat, szemből és oldalról is. Egész biztosan jól látható lesz a különbség. Aki pedig mester a kifogások gyűjtésében, jobb, ha szerez magának egy társat a mozgáshoz, az mégis csak cikibb, ha folyton lemondja a megbeszélt sportprogramot. Vagy egyenesen személyi edzőhöz jár, mert az tényleg elég komoly indokot jelent, hogy este 7-kor, mondjuk mínusz 5 fokban elinduljunk edzésre – hát ott van és vár rá.
( Forrás: https://www.instagram.com/leah__peah/ )
2. A KOCKÁS HAS A KONYHÁBAN KEZDŐDIK!
Nem elég a megfelelő mozgásforma megtalálása, legalább ilyen fontos az is, hogy helyesen táplálkozzunk. Ha nem alakítjuk át a táplálkozásunkat, ne is várjunk csodát! Már az is nagy lépés, ha sikerül lemondani a fehér lisztről és a cukorról. Ha ezeket elengedjük, akkor mindenképpen érzékelni fogjuk a változást.
Magam találtam ki a kontrollált kajanaplót, hogy így jobban tudatosuljon bennem, amit megeszek, az milyen hatással lesz a szervezetemre. És mivel a magam alkotta szabály szerint megmutatom az edzőmnek a naplóba készült fotókat, ő nem rest megtorolni a palacsintákat vagy pizzákat.
3. NE KÖVESD EL A TIPIKUS HIBÁKAT!
Az egyik gyakran előforduló hiba, amit sokan elkövetnek: ha ma edzettem, akkor ehetek még ezt-azt… Sajnos ez nem így működik. Ha elhatároztuk magunkat, próbáljuk meg tartani az előírt diétát, vagy legalább tényleg hanyagolni a kerülendő alapanyagokat. Egy másik visszatérő hiba: előjön az érzés, hogy bár rendszeresen edzünk, mégsem látszik változás. Ennek lehet az oka a túl kevés edzés, vagy éppen a túl gyakori edzés. Az sem mindegy, milyen terhelést választunk
Előfordul olykor, hogy látni az edzőteremben, hogy valaki lelkesen végez egy bizonyos gyakorlatot mondjuk egy fitneszgépen, de nem egészen szabályosan, ezért az egész lehet, hogy nem is az izomzatot fejleszti, hanem épp egy fájdalmat készít elő. Jobb megkérdezni, mi merre hány méter, mint magabiztosan belevágni.
4. NEM MINDEGY A SORREND ÉS A MENNYISÉG!
Természetesen jelentősége van, melyik izomcsoporton dolgozunk épp az adott napon, és annak is, hogy mi után mi következik. Ezek mind az edzésterv részeit képezik. Mindenképpen célszerű egy edzésen belül egy adott testrésszel foglalkozni. Ha kevés az idő, akkor válasszuk meg helyesen a sorrendet, ne cikázzunk az izomcsoportok között. A cardio edzés akkor a leghatékonyabb, ha nem is ugyanazon a napon van, amikor az erősítés. De ha időhiányban szenvedünk, akkor időzítsük a cardio részt az erősítés utánra.
Az általam optimálisnak tartott edzésszám heti három lenne, de van az úgy olykor, hogy ez sehogy nem jön össze. Például ha hétvégén épp elutazom. Na ilyen esetekben bepakolom a futócuccot, és ha már cipeltem magammal, biztosan el is megyek futni – legyek akár Nyíregyházán vagy Berlinben.
5. A NEM OLYAN JÓ HÍR: NEM ENGEDHETSZ KI 2 HÓNAP UTÁN!
Nem elég, ha 2-3 hónapig keményen dolgozunk. Ne elégedjünk meg annyival, amit gyorsan elértünk! Akarjunk többet és többet – ez vigyen minket előre. Ha szeretnénk megtartani az elért formát vagy eredményt, akkor azért ugyanúgy tennünk kell, mint a kezdeteknél, sőt, keményebben kell dolgoznunk, hiszen már egyre többet bírunk! Ne meneküljünk! Igenis akarjuk!
Az enyhítő körülmény az, hogy remekül hozzá lehet szokni a mozgáshoz, és egy idő után már hiányzik, ha kimarad egy-egy edzés.
6. HA EGYEDÜL NEM MEGY - SEGÍTHET A SZEMÉLYI EDZŐ!
A személyi edző nemcsak személyre szabott edzéstervet dolgoz ki, hanem a helyes táplálkozás kialakításában is segít. Ha valaki úgy érzi, nincs elég motivációja, az edző képes átlendíteni ezen. Ráadásul a személyi edzés extra figyelmet jelent, mert ilyenkor az edző tényleg csak a tanítványával foglalkozik, arról nem is beszélve, hogy a kifogásoknak nem enged teret. Nálam személyes megbeszéléssel, a célok kijelölésével és egy átfogó felméréssel indul a közös munka, ami segít majd bebizonyítani, mekkora a fejlődés, akár néhány hét elteltével.
Most szólok: a személyi edzés olyan, mint valami drog - nem lehet könnyen lejönni a szerről. Mert tényleg akkora a különbség aközött, hogy csak magamban próbálkozom, vagy valaki keretet is ad az egész projektnek. Így megyek el edzeni esőben és hóban is, így nem kell gondolkodnom, hogy milyen gyakorlatokat is végezzek, így lehet mégis figyelembe venni, ha valamim esetleg fáj és nem megy vele úgy a mozgás, mint kellene, és így lesz mindig változatos az edzés, mert két egyforma még sosem volt. Igen, biztosan jók a csoportos órák, a csapatsportok, meg az egyéni erősítések is – próbáltam mindet. De mióta egy csuklótörés utáni lábadozásnál személyi edzőre szorultam, hogy megtaláljam a megfelelő mozgásformát és terhelést, beleragadtam ebbe a módszerbe, mert ez vált be a legjobban. ( Még ha néha tényleg úgy is érzem, hogy kinyír az edzéseivel... )
Ha a húsvér edző helyett inkább a kütyüktől remélnél segítséget, olvasd el egy korábbi posztomat!
