"Durván mondjam vagy finomabban?” – kérdeztem volt kollégámat jó 11 évvel ezelőtt, amikor meglátogatott az irodámban, hogy a hogylétemről érdeklődjön, mert tudta, hogy volt holmi műtét és vizsgálódás körülöttem. A durvát választotta, ezért én rögtön belevágtam a közepébe: Rákos vagyok. Merthogy ez…

Egy teázó választékát böngészve akadtam rá a lapacho teára, valamikor 2005 tavaszán. Merthogy minden tea neve mellé rövid leírás is társult, hogy mi a főbb jellemzője. A lapachonál pedig konkrétan az állt, hogy daganatos betegeknek ajánlják. Akkor már tudtam, hogy ezek szerint a célcsoportba…

Könnyebb lenne kiemelni a különbségeket, nem is csak egy velem való összehasonlításban, hanem úgy általában: mert ugye elég nyilvánvaló, hogy én például nem rendelkezem egyetlen olimpiai bajnoki címmel sem, mint ahogy valószínűleg a poszt olvasóinak igen jelentős része sem. De még csak olimpián sem…

Fura dolog ez, hogy milyen dátumokat tart számon az ember az életéből. Egyszer már taglaltam is ezt itt a blogban, hogy magam sem értem, miért pont a sokkoló hírként ható diagnózis-ismertetés napja…

Egy kósza pillanatra belegondoltam, hogy mindjárt ráfordulunk a nyár utolsó hónapjára. Meg aztán itt van a borússá lett időjárás. De ezen nyavalyogni csak egy percig ér, mert pont a lényeg vesz oda különben, hogy hát most van nyár, most kell kihasználni és örülni…

Egy éve, hogy elkészült az a fotó, amit itt borítóképnek választottam. Akkor még persze nem azzal a céllal, hogy majd holmi blogdekorációra használjam. De mikor év elején a saját fényképarchívumban kutattam, hogy jogtiszta és a választott címhez passzoló illusztrációt…

Előkerestem a régi naplómat. Pontosabban azt, amit kézzel írtam, onnantól, hogy a betegségem tudatában rám tört az íráskényszer. Vannak dolgok, amikre anélkül is pontosan emlékszem, hogy fellapoznám az emlékeket. És vannak olyanok, amiket meg pont a papírra vetett sorok…