Abigail Smith 24 éves fotós volt, aki két évig küzdött rákkal. A halálos ágyán rögzítette ezt a videóüzenetet, pont azért, mert szerette volna, ha sok emberhez eljut. Én még 2013 karácsonya körül találkoztam vele. Mostanra a magyar nyelven feliratozott verziót majdnem félmillióan nézték meg. De hátha Ti még pont nem láttátok - előkerestem Nektek. 

Két fontos gondolatot is kiemelnék, ami miatt feltétlenül érzek párhuzamot a saját tapasztalataimmal - még úgy is, hogy én szerencsésnek mondhatom magam, a daganatok közül egy viszonylag jól gyógyítható fajtával volt dolgom, meggyógyultam, élek. 

"A barátaid ott akarnak lenni és segíteni akarnak, de nem tudják, hogy hogyan tegyék, ha nem mondod el nekik" -  fogalmazza meg Abbie a betegségével kapcsolatos egyik legfontosabb konklúziót. És tényleg: nehéz ügy ez, amikor az ember nincs jól, a környezet reakciója meg teljességgel kiszámíthatatlan. Erről írok majd még a blogban, mert úgy érzem, volna mit. 

A másik kulcsgondolat pedig szerintem ez: "Az egyik legfontosabb dolog, amit én személy szerint teszek az élet teljességéért, hogy minden napom egyenként élem, és meglátom, hogy ezt a napot ajándékba kaptam. (...) Soha nem akarom, hogy eljöjjön a pillanat, hogy azt mondom, feladtam."