Berlinben jártam feltöltődni. Megint. Sokadjára. El kellett merülnöm kicsit a városban, mint tíz évvel ezelőtt is, amikor a kemoterápia lezárultával fellélegezhettem és utazni vágytam, a célállomás pedig egyértelműen Berlin lett. Vagy tavaly novemberben, amikor azt gondoltam, ha már nem lehetek az általában ködösen szürke hétköznapra eső születésnapomon valami napfényes helyen, akkor Berlin pont ideális helyszín lesz az ünneplésre.
Azt hiszem akkor kérdezte meg egy ismerős, hogy mégis mit szeretek én ennyire ebben a városban, mi az oka, hogy állandóan visszatérek. Nem tudtam egy mondattal megindokolni. Most sem tudnám, mindjárt 10 érvet is kerestem magyarázatként, fotóillusztrációval.
A természetesen szubjektív lista elé kívánkozik felvezetőként, hogy elég speciális viszonyom van nekem ezzel a várossal. Mert például éltem ott majdnem egy évet, 2001-2002-ben. És mert nem volt ám ez szerelem első látásra. Sőt, eleinte nagyon nem találtam a helyem, hatalmasnak tűnt, idegennek és bonyolultnak. Aztán a kollégiumot lakóközösségre (úgyis, mint WG) cseréltem, Lankwitzot Schönebergre, egyre több minden lett ismerős, és egyre jobban kötődtem Berlinhez. Lett ott néhány barátom is, akikkel mai napig kapcsolatban vagyunk. (Meg olyan is alakult, hogy magyar barát ott lelt új otthonra.)
Mostanra ott tartunk, Berlin és én, hogy egészen bírjuk egymást. Mintha hazajárnék - és nagyon bennfentesnek bírom érezni magam, hogy térkép nélkül is simán tudok tájékozódni. De legalább ennyire képes vagyok hitelesen alakítani a lelkes turistát is, ha kihagyhatatlannak vélem, hogy felkeressek bizonyos berlini nevezetességeket és szimbólumokat, lehetőleg fényképezőgéppel felszerelve.
Berlinre sok mindent lehet mondani, de azt, hogy szép város lenne, nehezen. Izgalmas. Mindig van egy új arca. És mindig lesz is - mert nincs még egy ilyen város, ahol folyton építkezési daruk lógnának a képbe, ha valami központi helyen fotóznánk egy jellegzetes épületet. Itt nem furcsa semmi. Ennek a városnak évekig volt sikeres polgármestere az a politikus, aki elsőként coming outolt Németországban és mondta bele a mikrofonba: "Meleg vagyok és ez jól van így." És ha már nagy emberek nagy mondásainál tartunk: Kennedy a schönebergi városháza erkélyéről kiáltotta a tömegbe, hogy ő is berlini. (Illetve egyes fordítások szerint egyszerűen azt mondta, hogy ő egy fánk, ti. "Ich bin ein Berliner", de hát a szándék megvolt... )
Van itt két állatkert, három operaház, és 2,5 repülőtér - na mondjuk a ki tudja, meddig épülő félkész reptér miatt még hasonlóságokat is mutathatna Berlin holmi közép-kelet-európai nagyvárossal. És volt egy fal, aminek látszanak a nyomai. Nemcsak a mementóként meghagyott darabokban, hanem a fejekben is olykor. De kettéosztottság ide vagy oda, mégis ez a város lett egyfajta olvasztótengelye mindenféle kultúrának, akár a Kreuzbergben élő törökökre, akár a mostanság virágzó, nagyrészt külföldi szellemi tőkére építő startup-világra gondolunk.
Na de fényképes érveket ígértem, saját fotókkal - itt jönnek:
1. A tévétorony nem enged eltévedni
Merthogy (majdnem) mindenhonnan látod. Ha nincs köd. Rendületlenül ott áll 1969 óta, 368 méterrel az alatta elterülő Alexanderplatz felé magasodva. Nélküle nincs is berlini városkép. És persze aki Berlinben jár, annak azért bakancslistás program a tévétorony tetejére liftezés.
2. Megpróbálni megérteni, mit jelentett a Fal
Merthogy aki nem élt ott abban a 28 évben, amíg a Fal választotta ketté a várost, az nem is tudhatja igazán, mit jelentett ez a berliniek életében. A nyugati oldalon graffitik, a keleti oldalon géppuskás határőrök. Lassan annyi idő telt el a Fal leomlása óta, mint amennyi ideig létezhetett, az emléke mégis élénk marad. A németek már csak ilyen múlttal bátran szembenézős fajták, mindenféle megemlékező helyeket, kiállításokat és múzeumokat szentelnek ennek az elmúlt korszaknak. A Bernauer Straßenál van egy információs központ is a meghagyott faldarab mellett, de a Warschauer Straßenál kezdődő, 1 km-es szakasz az igazán látványos, a különböző 90-es években készült műalkotásokkal, East Side Gallery néven.
3. Történelmi pillanatok
A dicső porosz múlt, a II. világháború rombolása, vagy akár a Stasi kulisszatitkai - mindenre találunk mintát Berlinben. Az egykori kastélyt épp újjáépítik, pár év még, és arra is rácsodálkozhatunk. Addig is érjük be Schinkel építészeti remekeivel, és a lépten-nyomon tetten érhető történelemmel. Személyes kedvencem e tárgykörből a csonka toronnyal meghagyott (ennek ellenére is folyamatosan felújítás alatt álló) templom a nyugati részen, a Gedächtniskirche.
4. Na de hol is a városközpont?
Ez itt kérem egyáltalán nem egyértelmű. Kinek hol. Mert a kérdésre a keletiek kapásból rávágnák, hogy a központ nyilván az Alex, (úgy is, mint Alexanderplatz), a találkozóhelyként használt világórával, míg a nyugatiak inkább szorgalmaznák, hogy a központ csakis a Zoo (azaz a Zoologischer Garten néven futó pályaudvar) és környéke lehet. A kettő egymástól még S-Bahnnal is 20 perc távolságra van. Lehetne kompromisszumos megoldásként a Brandenburgi kapu a központ? Legfeljebb a turistáknak, berlini arra nemigen jár. És valahogy így van ez a tervezőasztalon talán új centrumként megálmodott Potsdamer Platz-cal is, a futurisztikusnak ható épületeivel, kivált a Sony Centerrel.
5. Parkok mindenfelé
Mióta úgy alakult, hogy rendszerint a futócuccot is a bőröndbe pakolom, ha Berlinbe készülök, mert így garantált, hogy el is megyek futni, meg kellett állapítanom, hogy tényleg minden városrészben van legalább egy hatalmas, és netán még több kisebb park, ami tökéletesen megfelel a futáshoz. Vagy a sétáláshoz. Vagy a családi programokhoz. Már eleve a térkép közepén ott egy nagy zöld folt, "Tiergarten" felirattal, ami egyszerre jelöli a városrészt és a benne elterülő parkot. És akkor még a város szélén fellelhető tavakról, erdőkről, ligetekről nem is beszéltünk.
6. Multikulti
Menj el Kreuzbergbe, szállj ki az U1 metróból a Kottbusser Tornál, és az utcákon sétálva olyan érzésed lehet, mintha egy másik világba csöppentél volna. De nézd meg Friedrichshaint vagy Neuköllnt is, ahová az utóbbi években költöztek a fiatalok és hangolták újra a városrészeket. És ott van még Schöneberg, egy igazi multikulti mix, vagy Prenzlauer Berg, a berlini értelmiség egyik gyűjtőpontja. Mindemellett az is Berlin, amit mondjuk Marzahnban látsz, ha a legkeletibb végeken jársz.
Egy túra a 100-as busszal az Alextól a Zooig kész időutazás - a busz elhalad a történelmi nevezetességek mellett, végig zötyög a csodás Unter den Lindenen (ami most persze "Baustelle", épül a metró folytatása...), el a Reichstag mellett, és még a várost vigyázó angyalnak is köszönhetünk, amelyik a Großer Stern közepén áll és a kultikus filmben Wim Wenders angyalai ültek a szárnyain. Az érkezés nyugaton, a Zoonál pedig már megint egész más képet tár elénk. Ugyanilyen érdekes lehet egy út keletről-nyugatra az S-Bahnnal. Vagy fordítva. Elég a cserélődő utasokat figyelnünk.
7. Ampelmann - csak itt, sehol máshol
Eredetileg a kelet-berlini területen láthattuk a gyalogosok közlekedési lámpájában az Ampelmännchent. Aztán majdnem a rendszerváltás áldozatává vált. De Markus Heckhausen újra felfedezte, és egész brandet épített köré. Ma már nemcsak a jelzőlámpákban találkozhatunk a kalapos emberkével, hanem mindenféle megvásárolható ajándéktárgyakon, merthogy van Ampelmann webshop és étterem is.
8. Múzeumból sosem elég
Van egy kis sziget a keleti részen, ami Museumsinselként ismert, pont azért mert több múzeum is itt kapott helyet - mint a Pergamonmuseum, az Alte Nationalgalerie vagy az Altes Museum. De a 175 kiállítóhelyet felsorakoztató kínálatban az is talál érdekességet, aki nem rajong mondjuk a műtárgyakért. Személyes kedvenc a Martin-Gropius-Bau, ahol majdnem mindig találok egy jó fotókiállítást. Vagy ha már fotó... ebben a városban hozták létre a Helmut Newton életművét bemutató tárlatot is. És hogy valami extrém programot is javasoljak: a Berliner Unterwelten a föld alá visz, korábbi bunkerekbe szerveznek túrákat.
9. Élmények, élmények, élmények
Valami mindig történik. Én most legutóbb a "Festival of Lights" utolsó estéjét csíptem el, így láthattam különleges fényfestésben a Berlini Dómot és a Brandenburgi kaput is. De élményt jelenthet az is, ha elmegyünk egy vasárnapi bolhapiacra, ahol jól megfér egymás mellett a berlini címerállatot mintázó szobor, a kristálypohár, és egy irodai tűzőgép. Filmfesztivál, musicalbemutató, pezsgő klubélet - és még lehetne folytatni a sort, miből válogathatunk, ha netán úgy éreznénk, unatkozunk Berlinben.
10. Reggelizz, mint egy király
Így tartja a mondás, hogy ez a helyes eljárás. Berlinben ez remekül megoldható, mert igazi kultúrája van a kávézókban a reggelizésnek. És ha amúgy a német konyha nem is éppen megkóstolásra szigorúan javasolt, egy ilyen berlini reggeli mindenképp. Sok helyen komplett tálakat állítanak össze, de hétvégén találunk könnyen olyan címet is, ahol Brunchra fizethetünk be, és korlátlanul fogyaszthatunk a teljes kínálatból. Ilyen hely mondjuk a 100Wasser Friedrichshainban.
Plusz indokként idekívánkozik még egy hűtőmágneses bölcsesség: Berlin liebt Dich. (Berlin szeret téged.) És Te mikor utazol Berlinbe?