És ennek köze van a bloghoz! A Magyar Onkohematológiai Betegekért Alapítvány és a Magyar Újságíró Szövetség Egészségügyi tagozata közös pályázatot hirdetett újságíróknak. A rosszindulatú nyirokrendszeri megbetegedéssel kapcsolatban kellett cikket publikálni, lehetőleg olyat, ami felhívja a figyelmet a limfómákra, hiteles tájékoztatást ad a limfómás betegségekről és bemutatja a korszerű kezelési lehetőségeket, fókuszba helyezi a természettudományos gondolkodást, erősíti a bizonyítékokon alapuló orvoslás iránti bizalmat.
A szeretlekmagyaroszag.hu portálon - ahol már régebb óta a háttércsapat tagja vagyok - jelentkeztem egy írással, ami egyszerre igyekezett személyes és informatív lenni. Még a kezelőorvosom szakvéleményét is kikértem, hogy tényleg a leghitelesebb információkat oszthassuk meg az olvasókkal.
A cikket több ezren olvasták, érkezett hozzá néhány pozitív komment is, a legnagyobb elismerés mégis csak az, hogy a pályázat zsűrije 2. díjjal jutalmazta.
Hogy hol a kapcsolódás a bloghoz? Majd minden bekezdésben utaltam valamelyik korábbi posztomra, egyértelműen a korábbi bejegyzések adták a muníciót. És ha akadt is itt nagyobb szünet a blogban, azt, hogy kitartottam a 2005-ös és 2006-os év visszaemlékezései mellett, leginkább annak köszönhetem, hogy úgy érzékeltem, mindig akad olyan olvasó, akinek pont az a bizonyos poszt adhat valamit.
Na de vissza a pályázathoz, még inkább magához, a pályaműhöz. Közreadom itt is, mert büszke vagyok rá:
A diagnózis: nyirokrák. Kolléganőnk története bizonyítja, a kór legyőzhető
A limfómás betegek háromnegyede korábban sosem hallott a betegségről - pedig ha időben felismerjük a tüneteket, nagy az esély a gyógyulásra.
„És hogyan vetted észre?” – a kérdés, amit leggyakrabban feltettek nekem, ha az elmúlt 12 évben valamilyen beszélgetés közben nem mellesleg kiderült, hogy nyirokrákom volt. Hodgkin-limfóma, igazából így hívják, de ez annyira nem köznapi elnevezés, hogy orvosi tanulmányok vagy személyes érintettség szükségeltetik hozzá, hogy az ember felkapja a fejét a betegség nevének hallatán. Rejtőzködő betegség – így is szokták emlegetni, mert észrevenni nem könnyű. Pedig ha időben elkapják, jól gyógyítható. Ezt bizonyítja az én történtem is.
Aztán rendszerint arról is mesélnem kellett, hogy milyen úton-módon kerültem én végül hematológus orvos elé – nem volt egyenes az út, főleg hogy akkoriban azt sem tudtam, van ilyen szakterület, hogy hematológia. Az orvos már gyanakodott, hogy talán nyirokrendszeri daganatom van, bár az Hodgkin-limfóma esetében tipikusnak vélt tüneteket nem észleltem. Na ezen a ponton szoktak a beszélgetőpartnerek megijedni, hogy talán nekik is lehet valami komoly bajuk, mert mintha nem stimmelne minden. Aztán ha bármekkora nyirokcsomó-duzzanatot észlelnek magukon, már hívnak is kétségbe esetten, hogy akkor ez most az-e, amire gondolnak. Pedig az se jó, ha átmegyünk hipochonderbe. Meg az sem, ha elnagyoljuk a problémákat.
>>> FOLYTATÁS: ITT !