Ez volt a kedvenc mondatom abból a beszélgetésből, amelyből aztán egy hosszabb interjú lett. És bármennyire is régen ismerem az interjúalanyt (úgy 18 éve…), nem gondoltam volna, hogy majd épp egy humoristától hallok ilyen filozofikusnak ható életbölcsességet.

Pedig Hadházi László még azt is bevallotta, hogy ez nem a saját gondolata, látta egyszer egy fotókiállításon, de teljesen megragadta, mert egyezik az életfilozófiájával. És itt helyeslően bólogatni tudok. Van sok olyan barátom és ismerősöm, akinek a társasága feltölt, de talán mégis kevés olyan van köztük, akinek mindig, de tényleg mindig, még a falon is áthatol a pozitív kisugárzása.

De nem ám azért, mert úgy gondolná, hogy aki a Dumaszínházban színpadra lép, annak a hétköznapi életben is magára kell erőltetnie a poénkodást és a folyamatos jókedvet. Egyszerűen gyárilag ilyen.

Korábban még sosem adódott úgy, hogy interjú-szituációba kerültünk volna így ketten együtt, inkább közösen faggattunk másokat annak idején egy rádióműsorban, de ha már így alakulhatott, pont az volt a szándékom, hogy előhozzam belőle, mi a motorja ennek a másokra is pozitívan ható életkedvnek és hozzáállásnak.

Fotó: Dumapárbaj / Sajtófotó

- Azt nyilatkoztad nemrég, neked nagyon fontos, hogy a pillanatnak tudj élni. Most, hogy elmúltál 50 éves, és szerencsére nem szenvedsz életközép-válságban, úgy értékeled, ez sikerült?

- Igen, egy csomó jó pillanatot gyűjtöttem. Rengeteget.

- Az jut eszembe erről, hogy a társaságodban étterembe menni, egyáltalán étkezni, az egy külön élmény, mert akkora élvezettel rajongsz minden jó falatért, hogy az ragadóssá válik.

 - A boldogság olyan, mint a matek, meg kell tanulni. Tudni kell. Hiába vannak odarajzolva számok, ha nem tudod a szabályokat, nem érted, hogy miről szól. 

- Annyiféle iskolába jártál, ezt melyikben tanították?

- Ezt egy fotókiállításon láttam pár éve, le is fényképeztem, mert nagyon megtetszett. Mert tényleg minden pillanatban látni kell azt a lehetőséget, hogy mi lehet benne a jó. Van ember, aki csak a rosszat veszi észre mindenben. Ugyanott él, ahol én, ugyanazokkal a dolgokkal találkozik, de neki majdnem minden élménye rossz. Hozzáállás kérdése. Ő nem tanulta meg, hogyan kell boldognak lenni.

Ha még rácsodálkoznátok egyéb meglátásaira, vagy csak mosolyognátok néhány sztoriján, itt a teljes interjú.