Igen, igazából Body, csak már annyit szajkóztam, így, magyarosan, hogy most jól esett így leírni. Na de mielőtt még az lenne a téves feltételezés, hogy újévi fogadalomként elhatároztam, hogy nyárra bikinibe tökéletesen passzoló testet faragok magamnak, leszögezném, hogy nem is volt újévi fogadalmam. Ha valamit nagyon akarunk, akkor az ne kötődjön már január 1-jéhez… Talán nem minden ok nélkül lesznek az edzőtermekben január elején nagyon sokan, aztán március tájékára valahogy kevesebben.
A Bikini Body Guide egyfajta életmódprogram, amit egy ausztrál fitneszedző csaj fejlesztett ki (állítólag…), direkt fiatal nőknek, hogy a mindenféle fitneszgyakorlatok és táplálkozási tanácsok által jó formába lendülhessenek. A bikini-szezonra, persze. Vagy csak úgy. Kayla Itsines tényleg jó bőrben van, akár irigyelhetném is tőle a kockás hasát. Ráadásul már tök híres, nők ezrei követik a programját, és már mindenféle magazinban szerepelt.
Én az instagramon szúrtam ki, amikor kíváncsiságból rákerestem a #fit posztokra. Egy új-zélandi lelkes követőjére akadtam, aki épp akkor kezdte a Bikini Body programot. Követni kezdtem. Láttam, ahogy 2 hét után már szemmel látható változásokat produkált – pedig nem 120 kilóról indult a leányzó, tehát nem vízből dolgozott le sokat. 12 hét elteltével szálkás lett, izmos, és elégedett a testével, önmagával és a teljesítményével. Na ha ez ilyen egyszerű…?
Megnéztem magamnak közelebbről Kaylát. Regisztráltam is az oldalán valamilyen ingyenes egyhetes tesztverzióra, és hopp, ettől a pillanattól lépten-nyomon Kayla Itsinesszel és/vagy a Bikini Body Guide programmal találkoztam a neten. Min-den-hol. Úgy látszik, Ausztráliában (is) értenek a keresőmarketinghez… Csoda-e, hogy így folyton ott motoszkált a gondolat, hogy talán ki kellene próbálni, legalább a tesztverziót, mert a rendesért perkálni kell, dollárban, nem is keveset?
Aztán kiderült, hogy január második hetétől 2 hónapra nélkülöznöm kell az edzői iránymutatást (de legalábbis a személyes jelenlétet) a sporttevékenységemnél. Nekem pedig kell valamilyen kihívás ahhoz, hogy tényleg kihozzam magamból közel a maximumot a sportban, különben tök egyszerű lenne sok esetben úgy dönteni, hogy ma inkább nem megyek, mert esik az eső, túl hideg van, és különben is, csak 6 órát aludtam.
Legyen a kihívás ez bikini bádi izé! Legalábbis úgy, hogy e szerint az edzésterv szerint haladhatnék legalább az edzőmentes két hónapban. Megszereztem a pontos edzéstervet, még a táplálkozási tanácsokat is. Gazdagon illusztrált e-könyv, könnyen érthető angolsággal. Felvezettem az edzőmnek is az ötletet, és együtt áttanulmányoztuk, hogy mit is kíván Kayla Itsines. Sőt, ki is próbáltuk az egyik napi adagot.
A teszt alapján úgy tűnt, hogy oh, hát ez nem is nagy ügy, csináltunk mi már ennél keményebb feladatokat is. De aztán rájöttünk, hogy nem követtük teljes mértékig helyesen az iránymutatást: 2 különböző, egyenként 4-4 gyakorlatból álló sorozatot kell végrehajtani kétszer, de úgy, hogy a 4 gyakorlatot addig kell ismételni, amíg az egy-egy etapra szánt 7 perces időkeret kitart. Pihenő nélkül… Levegőt venni majd 7 perc után szabad, úgy 60-90 másodpercre, és máris jön a következő kör. És ez négyszer…Jelentkezzen, aki már tolta ezt a cuccot, és nem köpte ki a tüdejét 7 perc után! ;)
Azóta próbáltam már különféle verziókban az edzést: Mi van, ha végigtolok minden sorozatot, függetlenül a 7 perces kerettől? Mi van, ha kicsit megállok pihenni mégis? Mi van, ha fapados módon otthon csinálom a gyakorlatokat? De mindenhogyan teljesíthető a penzum, bár a végére általában facsarni lehet a vizet a tornaruhából. És hát a fapados verziónak gondolom örültek az alattam lakók, kivált, mikor az ikeás dohányzóasztalra lépkedtem fel-le, súlyzóval a kézben.
Szóval bármilyen hihetetlennek is tűnik néha, még ez a helyenként önsanyargatónak látszó edzésterv is legyűrhető. (Na jó, bevallom, a köztes napokra előírt félórás kocogás kimarad, mert ennyi idő már a világon nincs… - de van, csak én nem találom.) És azt az érzést pedig jó újra és újra átélni, mikor az ember befejezi az utolsó sorozatot, és tudja, hogy kibírta, és bármennyire is utálta mondjuk menet közben, hogy 10 burpee (leánykori nevén: négyütemű fekvőtámasz) után meleg váltásban jön még 20 váltott lábon kitörés, szökkenéssel, azért érzi, hogy nagyon is jót cselekedett, legfőképp magával.
Találtam egy képet a minap, ilyeneket osztanák meg a fitnesz-őrültek ezerszámra, én meg általában pont nem, de azért ez most betalált: „A kifogások nem égetnek kalóriákat” – ez van ráírva. Már ha a kalóriaégetés a legfőbb cél… De lehet bármi, – nálam leginkább az immunrendszer erősítése, meg egy általános jó közérzet fenntartása – a kifogás nem állhatja útját.
