Horoszkóp ide, csillagállás oda, mindegy, hogy hiszünk-e benne, vagy sem, azért van valami sorsszerű abban, ha két ember ugyanazon a napon ünnepli a születésnapját. Tudom, hogy Vitray Tamás és Bryan Adams is november 5-én született, de velük nincs közös élményem. Egyelőre… Na de a kezelőorvosommal! Merthogy valami Nagy Rendező úgy rendelt minket egymás mellé, hogy pont ugyanazon a napon öregszünk, izé, fiatalodunk.

Véletlenül sem tudatosan kerestem így orvost magamnak, számmisztikára, születési dátumokra szorítkozva, amikor tíz évvel ezelőtt ki adták a jelszót: kell egy hematológus. Egyszerűen úgy alakult, hogy odakeveredtem Bátai doktor rendelőjébe, és aztán igen hamar kiderült számomra, hogy ez abban a helyzetben a legjobb dolog volt, ami velem történhetett. Mert ha arról van szó, hogy az ember 28 évesen egyszer csak rákossá lesz, akkor jó orvos kell. Ő pedig az. Több a jónál.

Persze amilyen emlékek kezdetben összekötöttek vele, azok nem igazán a kellemesek közül valók. Például ő volt az, aki közölte velem 2005. március 16-án, hogy Hodgkin-limfómám van. És ő rendelte el az egyáltalán nem olyan szép emlékű kemoterápiát is. Na de ő volt az is, aki meggyógyított. Aki lelkesen, a hangjában érezhető örömmel hívott 2005 augusztusában, pár nappal a kontroll CT-vizsgálat után, hogy elmondhassa mihamarabb a jó hírt, nem  találtak a felvételen daganatokat. És aki 2006-ban nem akart egyből kés alá fektetni, amikor holmi PET CT vizsgálat mindenféle kiújulással és limfóma-visszatéréssel fenyegetett – és neki lett igaza, vaklárma volt az egész.

( ... már megint ez a fotó ... de hát ez az egyetlen közös képünk, persze, hogy büszke vagyok rá! )

Szóval sokáig fogalmam sem volt róla, hogy a doktorom ugyan mikor ünnepli a születésnapját, ez olyan személyes dolog, tíz évvel ezelőtt meg ráadásul még olyan virtuális segítők sem akadtak a jeles dátumokra való figyelmeztetésben, mint a Facebook. Aztán tíz évvel ezelőtt, októberben jártam nála kontrollon, épp egyeztettük, mikor is esedékes a következő CT-vizsgálat. Én pedig azt találtam mondani, hogy jó lenne, ha november 5-ére már megkönnyebbülten túl lennék rajta és az eredményét is tudnám. Mire rávágta, hogy igen, átérzi a dolgot, mert neki is november 5-én van a születésnapja.

Hát azóta gratulálunk egymásnak, hol sms-ben, hol telefonon. És ha netán pont úgy adódik, egy szükséges vizitet is próbálok úgy időzíteni, hogy a születésnapunktól ne essen távol – most is erre készülök.

Ahogy így jobban belegondolok, ez a dupla születésnap voltaképp nekem egyfajta újjászületést  is jelent, mert a doktoromnak (is) köszönhetem, hogy újabb születésnapokat ünnepelhetek egyáltalán. Az egyik legjobb ajándék az élettől, hogy Bátai doktort az utamba sodorta, ilyet menő születésnapi meglepetést nem is kívánhat magának az ember. Ez innentől sokszor 100 nap boldogság... 

Boldog születésnapot, kedves Doktorom!