Pozitívra Hangoló

Mindenféle arról, ami feltölt, inspirál, meggyógyít

5 különböző út, ha kerülnéd a bélbajokat - és netán IBS-ed, ételérzékenységed van

Van benne glutén vagy laktóz? – tettem fel az elmúlt másfél évben gyakran a kérdést, ha valamilyen étel elfogyasztására készültem. Merthogy bizony úgy alakult, hogy az ilyen összetevőjű ételek problémákat okoztak. Írtam is már egyszer arról, hogy a glutén vajon barát vagy ellenség, és az akkor kapott reakciókból, meg az egyébként széles ismerősi körben tapasztaltakból azt szűrtem le, hogy messze nem vagyok egyedül, sokan küzdünk érzékenységi problémákkal. És sokan vagyunk olyanok is, akiknél IBS-t, vagyis irritábilis bél szindrómát diagnosztizáltak.

HOGY MIT?

Igazából úgy tudnám röviden összefoglalni, hogy mit is jelent ez a betegség, hogy ez az állapot, amikor valami zűr van a belekkel, de nem tudják pontosan, hogy miért. A tünetek sokoldalúak lehetnek: puffadás, hasmenés, székrekedés, hasi diszkomfortérzés, netán hasi fájdalom, görcs ugyanúgy előfordulhat, akár ezek változatos elegye is. Lássuk be, így élni a hétköznapokat nem túl felemelő, és amíg ki nem derül, hogy mégis milyen kaját nem kedvel a hasunk, addig kész rejtvény minden evés megtervezése. Egy nemrég megjelent könyvben – amit nagyon hasznosnak tartok és még biztosan emlegetni fogok – azt olvastam, hogy a magyar lakosság mintegy 14%-át érinti az IBS. És még hányan vannak, akik nem is tudnak róla…!

img_20150915_214527.jpg

Hogy mit lehet tenni, hogy ez az állapot változzon? Nincs bombabiztos receptem, ami pár nap alatt csodát tesz – már csak azért sem, mert ezek a béldolgok rendszerint sok türelmet, sok időt igényelnek. De fel tudom villantani azokat az utakat, amikre én rátévedtem, és elmesélni, melyik milyen eredményt hozott – kimondottan azokra koncentrálva, amiknek a belekhez lehet köze. Mert igen, a lelki háttérnek sem árt utánajárni, hiszen minden megbetegedésünknek lehet valami lelki tényezője.

 

1. KERESNI EGY GASZTROENTEROLÓGUST 

Azért pont őt, mert éppen az ő szakterülete a bélrendszer és az emésztés – bár első lépésként a háziorvoshoz eljutni sem rossz húzás. Én a fentiekben felsorolt, már-már napi szinten előforduló problémákkal mentem el egy gasztroenterológus doktornőhöz, aki nagyon kedvesnek és készségesnek tűnt. Főleg, amikor meg akart kímélni a béltükrözéstől – amit az ember normális körülmények között nem kíván magának, de én az utóbbi másfél évben már többször gondoltam rá, hogy talán el kellene viselni azt a csövet egy darabig, kábításban mondjuk, hátha akkor kiderülne, mégis mi a gond odabent. A doktornő a vizsgálódása végén csak annyit tudott mondani: „IBS-e van, ezzel együtt kell élni, lesz jobb, meg lesz rosszabb. Magára van bízva, hogy eszik-e glutént.”

20191116_142214.jpg

Tegyük hozzá, a vizsgálódás eltartott egy darabig, vér- és székletmintából próbálták megállapítani, van-e bennem valamilyen baktérium vagy vírus, ami felelős a bélbajokért, esetleg gluténérzékenységem alakult-e ki. Azt is javasolta a doktornő, hogy a vizsgálatok közötti időre hagyjam el 2-2 hétre a glutént és a laktózt, hátha akkor is megfigyelhető változás. Az eredmények ugyan nem igazolták egyik felmerülő gyanút sem, én úgy tapasztaltam, hogy nekem valamivel jobb lett a bélműködésem úgy, hogy a glutént kiiktattam. Ezért ha már így búcsúzóul rám bízta a kérdést, kívánok-e a gluténnal együtt élni vagy nem, én inkább egy darabig gluténkerülő lettem. A tünetek csökkentek is, de el nem múltak. Belőlem sem múlt el a vágy, hogy újra olyan életet élhessek, vagy legalább megközelítőleg hasonlót ahhoz, amikor ehetem, amit megkívánok, és nincsenek mindenféle megmagyarázhatatlan okokból eredő bélpanaszaim.

Gasztroenterológust állami kórházakban, rendelőintézetekben is találhatsz, én is a Szent László Kórházban jártam először, de tény, hogy ott korlátozottabb, milyen vizsgálatokat végeznek el és mennyit tudnak foglalkozni veled. Mindamellett ha ilyen rendelést keresel fel, nem kell extraköltségekkel számolnod. A magánrendeléseknél kalkulálj vele, hogy a konzultációnak és minden további vizsgálatnak is külön díja van.

 

2. TOVÁBBI ORVOSI SZAKVÉLEMÉNYT KÉRNI

Már jó fél év is eltelt, hogy az IBS-diagnózis tudatában éldegéltem, egyre gyakrabban összefutva olyan ismerősökkel, akiknek hasonló gondja akadt, mire elszántam magam, hogy megpróbálnék mégis csak a végére járni, hogy mégis mitől irritábilis az én bélrendszerem, nem mutatkozik-e valamilyen megoldás a problémákra. Volt már nálam két-három ajánlás és telefonszám, végül amellett a specialista mellett döntöttem, akinek a nevére keresve elég sok szakcikket, közösségi média bejegyzést találtam. Nem egyszerű hozzá bekerülni, tavaly november végén kértem időpontot, március 12-re kaptam. Mázlim volt, hogy egy megüresedő helyre lecsaphattam január elején, így a márciusi időpontomban már az addig abszolvált vizsgálataimról beszélhettünk.

Vizsgálatból ugyanis nem volt hiány. Például három kilégzéses teszten is részt vettem, a laktóz-, szorbit- és fruktózérzékenységet megállapítandó – előbbi kettőről kiderült, hogy bizony van. Ez az a teszt, amikor éhgyomorra reggel megérkezem a rendelőbe, felhajtok egy pohárkával az oldatból, amiben benne van töményen a vizsgált anyag, majd belefújok egy jó nagyot egy mérőműszerbe, mint valami szondába, ami aztán kimutat egy értéket. És ezt meg kell ismételni még úgy ötször, fél óránként. Ha érzékenység áll fenn, akkor jönnek is a tünetek, mint a hasmenés, hasfájás, kinek mi.

Megvizsgálták itt is a székletemet és a véremet, de még sokkal több tényező alapján – így derült ki, hogy rosszul bontja a szervezetem a zsírt és a szénhidrátot. A legérdekesebb vizsgálat az úgy nevezett ephehólyag-kontrakciós ultrahang volt. Az eleje pont olyan, mint egy normál hasi ultrahang. De aztán jön a csavar: a doktornő megkér, hogy üljek ki a váróba, vegyem elő a magammal vitt magas (legalább 40%-os) kakaótartalmú étcsokoládét, és faljam be úgy a 80%-át. Mondanom sem kell, hogy sokkal jobban megy a csokievés olyankor, amikor nem kötelező… Amint bepusziltam úgy 80 g étcsokit, lehet visszamenni az ultrahangvizsgálóba, és újra rápillant a doktornő a bélügyekre. Ekkor azt figyeli meg, hogy az epehólyag mérete változott-e. Normális működésnél változnia kell, mert jó nagy sokkot kapott a csokoládétól, ezért el kell kezdenie őrülten dolgozni, és összehúzódással reagálnia. Na most az enyém ezt nem tette. Lusta. De komolyan! Ez a betegség neve: lusta epehólyag-szindróma. 2-3 évi kúrával működésre lehet bírni, állítólag – dolgozom rajta.

Szóval a 2 hónap alatt lezavart mindenféle vizsgálatok eredményéből a doktornő azt olvasta ki, hogy laktóz- és szorbitérzékenységem van (megtudtam, hogy a fruktóz-, vagy hisztaminérzéskenység még rosszabb lenne…), rosszul bontja az emésztőrendszerem a zsírt és a szénhidrátot, és enyhén elsavasodott a szervezetem. A jó hír az volt, hogy nem álltunk itt meg, hanem kitalált egy csomó dolgot, étrendi javaslatoktól kezdve táplálékkiegészítőkön át a gyógyteákig, hogy miket is kellene betartani, hogy javulást érjünk el.

Jelentem a javulás tetten érhető, de még nem vagyunk a célban. Isteni lenne „kinőni” ezeket az érzékenységeket, bármelyiket… a laktóz sem egyszerű eset (ne mondja senki, hogy de hát ott a sok laktózmentes termék, mert hosszútávon ezek nem jelentenek megoldást – de erről majd később), de a szorbit?! Mesterséges édesítőkben, adalékokban fordul elő (tehát épp abban sokszor, ami cukorMENTES, vagy light, ezért a mindenmentes termékek okozhatnak kalamajkát), na meg néhány gyümölcsben. Alma, körte, szilva, barack, szeder, hogy a Magyarországon honos gyümölcsfajták nagy részét felsoroljam.

20191117_110425.jpg

Nyilván mindenkinek más válhat be, más lehet szimpatikus, másnak a szakmai tudásában bízik. De azt mondom, hogy senki se nyugodjon bele az IBS-diagnózisba, próbáljon utánajárni, mi van a háttérben, milyen lépéseket tehet, azon túl, hogy türelemmel viseli és néha csendben szenved. Lehet, hogy már az is sokat változtat a helyzeten (tapasztalatból mondom, hogy igen!), ha egy kilégzéses tesztnél kiderül valamilyen intolerancia, és ennek megfelelően elhagyunk valamit az étrendből. De hogy a doktornőmet idézzem, az IBS egy gyűjtőfogalom, és nem árt meghatározni, hogy milyen fajtájával van dolgunk – mert ebédnél sem mindegy, hogy ha már levest eszünk, az húsleves vagy gyümölcsleves.

 

3. ÁTÁLLÍTANI AZ ÉTRENDET, LEGALÁBB PÁR HÉTRE

Az vagy, amit megeszel – tartja a mondás. Mégsem mindig figyelünk oda elég alaposan arra, mit, mennyit és mikor eszünk. Nekifutottam magam is az étrend átvariálásának, bevallom, ha egyedül kell véghez vinnem, én ebben rendre elvérzem, vagy nem vagyok benne 100%-os, de úgy meg nem sok értelme van.  Biztos van olyan, aki sokkal fegyelmezettebb nálam, és ha kell, süt-főz magának, hogy tényleg az legyen a tányérján, ami a legjobb neki.

Még tavaly találkoztam a FODMAP diétával, mint olyannal. Nem, nem két O, mert nem az ételről, azaz foodról nevezték el – mindenféle erjedő szénhidrátok nevéből összerakott mozaikszó. (Fermentable Oligo-, Di-, Monosaccharides And Polyols)  Az ausztrál Monash University kutatatói állították össze négy évtizednyi kutatás után, aszerint kategorizálva az élelmiszereket, hogy mennyire zavarhatják meg a bélműködést, ha az egyébként is deficitekkel küzd, például irritábilis bélszindróma okán. A szabály voltaképp egyszerű: azt lehet enni, amire a FODMAP diéta zöld jelzést ad. Nyugi, a húsfélék egyike sincs például tiltólistán. Ellenben a glutén- és/vagy laktóztartalmú ételek, a magas fruktúz-, fruktán-  vagy szorbittartalmúak kerülendők. És van néhány belőlük, zöldségek, gyümölcsök között is. Ja, és a cukor eleve felejtős. A javaslat szerint 3-4 hétig teljes mértékig érdemes betartani a FODMAP előírásokat, utána pedig fokozatosan visszahozni egy-egy élelmiszert, megfigyelve, hogy milyen hatással van ránk.

fodmap_app_2.jpg  

 

fodmap_app_1.jpg

 

Szóval az interneten egy magyar nyelvű cikken keresztül ráakadtam az ausztrálok oldalára, átolvastam, amit csak lehetett, majd még az applikációjukat is letöltöttem. Nincs ingyen, de megéri azt az egyszeri ezerpárszáz forintot, hogy mindig kéznél legyen a segítség, mi jó a beleinknek és mi nem. Meg is próbáltam erre a segítségre támaszkodva összeállítani az étrendemet, de csak olyan 70%-os sikerrel. Könnyen vált egyhangúvá, mert ha valami bevált (pl. a vietnámi pho leves), akkor azt inkább gyakrabban ismételtem. Vagy becsempésztem olyat, amit nem tiltott kimondottan a FODMAP előírás,szerint, de mondjuk egészségesnek nem nevezhető (mind mondjuk a sült krumpli…)  Mindemellett nyűgös dolog étteremben úgy szemlélni az étlapot, hogy közben az appban keresem, akkor most a brokkolis rizottó vállalható-e vagy sem. Ez én vagyok, a magam étkezési szokásaival – neked lehet, hogy sokkal könnyebben megy az átállás.

A FODMAP étrendről mindent megtudhatsz Bartha Ákos és Mezei Elmira új könyvéből, de olvashatsz róla a neten is. Átállás előtt és alatt érdemes amolyan kajanaplót vezetni, hogy egyértelműen látszódjon, milyen élelmiszerek és ételek okozhatnak tüneteket. És amivel rossz tapasztalatod van, azt jegyezd is meg magadnak, mint kerülendő fogást. Az étkezéseket és bevásárlásokat pedig jobb előre eltervezni, ragaszkodni azokhoz a márkákhoz, amiket már próbáltál és nem okoztak problémát. Egy – egyébként épp egy amolyan mentes magazinból vett recept alapján főzött – ebéd után még a kukából is kiszedtem a kókusztej dobozát, hogy megnézzem, ugyan mi volt benne, mert magamtól nem jöttem rá, hogy a direkt laktózmentesnek készített kaja után mi lehetett az, ami megkavarta a hasam. Így derült ki, hogy valamilyen szorbitszármazékot adtak adalékként a kókusztejhez. Ehhez. Mert normál esetben másik fajtákhoz nem szoktak. Ez engem fél napra megkínoz ilyenkor, úgyhogy az eset jól megtaníttatta velem, hogy MINDIG meg kell nézni az összetevőket a csomagolásokon.

(És most épp benne vagyok egy tesztben, hogy milyen az, amikor 4 hétig tényleg betartom a FODMAP étrendet – de nem magamra főzök… Erről majd még beszámolok!)

 

4. KÖVETNI JÓ PÉLDÁKAT

Ha az embernek egyszer csak be kell rendezkednie arra, hogy valamilyen addig megszokott összetevő nélkül kell étkznie, legyen az tej, liszt vagy cukor, akkor könnyen válhat tanácstalanná, hogy mi is jöhet szóba. Vagy az egyszerűbb utat választva a "gluténmentes" / "laktózmentes" termékek után nyúl, holott azok rendszerint épp elég adalékot tartalmaznak, amikre nincs feltétlen szükségünk. 

Amolyan inspirációként én követni kezdtem olyanokat az Instagramon / Faceboookon, akik vagy maguk is valamilyen érzékenységgel küzdenek, vagy direkt ilyen emberekkel foglalkoznak. Közülük Évát emelném ki, mert tőle tudtam meg a legtöbb hasznos infót és szereztem a legjobb tippeket. 

Eva igazából a sportolók, kiemelten a futók táplálkokozásával foglalkozik, nekik tart szemináriumokat a helyes étkezésről - én is a "Táplálkozásról futóknak" zárt Facebook csoportba kerülve találkoztam vele először. De hamar kiderült számomra, hogy érdemes figyelnem rá akkor is, ha nem készülök hétvégén 25 km-es terepfutásra. Azért is, mert az általa bemutatott mintareggelik, -ebédek, vagy -vacsorák mellé érthető magyarázatot fűz, hogy mi miért került tányérra, és mert pont olyan dolgokat iktat ki a főzésből (saját érzékenység vagy egyszerűen egészségügyi megfontolás alapján), amiket nekem is kerülnöm kell. 

Egyszer arról írt, hogy nem ajánlja, hogy a laktózérzékenyek a laktózmentes feliratú termékeket válasszák. Rákérdeztem nála, hogy miért - érdemes volt, mert sajnos a legtöbben tévhitben élnek ezzel kapcsolatban, még a doktornőm sem tudott erről pontosabbat mondani. Szóval amiért Éva szerint nem jó választás a laktózmetesnek feltüntetett termék, az az, hogy ezek esetében nem arról van szó, hogy az adott élelmiszer ne tartalmazna laktózt - csak hozzájuk adják a laktázenzimet, hogy mi, arra érzékenyek is megemészthessük őket. Tehát ha reggelire megy egy kis laktózmentes tej, ebédnél mondjuk egy tészta laktózmentes tejszínnel, vacsorához pedig laktózmentes vajat kenünk a kenyérre, akkor az olyan, minth aznap már háromszor kapkodtunk volna be laktázenzimet.

20191116_142045.jpg

20191116_142113.jpg

 

Nem beszélve arról, hogy ezek így manupilált élelmiszerekké válnak, amiknek fogyasztását Éva természetgyógyászként eleve nem javsolja. Helyettük inkább olyan hozzávalókra szavaz, amelyek természetesen laktózmentesek, mint például a kókusztej. Egy kókusztejből készült joghurt még a bélflórát is támogatja. De mondott azért megnyugtatót is, miről nem muszáj lemondani: a jó minőségű vajban és a hosszan érlelt sajtokban (parmezán, cheddar) már nincs akkora mennyiségű tejfehérje, ami zavart okozna, mert legnagyobb részük tejzsír. Ezért ha egy étteremben kiderül, hogy egy fogást csak a parmezán sajt miatt jelöltek laktózmentesnek, azt még nyugodtan bevállalhatod.

 

5. MEGRENDELNI A KÉSZ MENÜT

Lehet ilyet is, ha biztos(abb)ra akarsz menni. Van már több olyan szolgáltató, aki azt hirdeti, hogy allergénektől mentesen főz, bár nem mindegyiknél olyan a konyha, hogy a tényleg cöliákiával küzdők is nyugodtan fogyaszthatnák az ételeiket. De választék van. Próbáltam olyat, amelyik először egy tesztet tölttet ki veled, hogy kiderüljön, az adott kategorizálás szerint melyik típushoz tartozó kajákat kell(ene) rendelned. Egy másiknál ezt egy külön felmérésen, amiért persze fizetned kell, mondják el neked - vagy ezt a lépést kihagyod, csak megtippeled, melyik típus lennél te és azokat a mentes kajákat rendeled. A harmadiknál egyszerűen csak felkínálják neked a glutén-, laktóz- és cukormentes fogásokat.

A nehézség akkor van, ha a két favoriton, a gluténen és a laktózon kívül valamilyen más összetevő is az ellenségeid közé tartozik – mint nálam a szorbit. Mert ezeket már nem jelzik az ételek leírásánál, neked kell kikövetkeztetned a kaja nevéből, hozzávalóiból, hogy vajon jó-e. De akkor még mindig előjöhet az a probléma, hogy első blikkre jónak tűnik, de csak megbújik benne valami adalék, és úgy jársz, mint én a kókusztejes csirkémmel fentebb.

Most épp találtam egy olyan szállítót, ahol direkt a bélproblémákkal küzdőknek összeraktak egy négyhetes programot, komplett napi étrenddel, amit megfőzve szállítanak ki – így nekem már semmi más dolgom nincs, mint megenni. Pofonegyszerű és méregdrága. Mondjuk vásárolni nem kell járni, és a konyhában eltöltött idő is minimalizálódik. Az egészségért azonban megéri, ha valóban hoz javulást.

 angyalok_konyhaja_napi_menu_160310.jpg

 

 

Itt tartok most. Pontosabban a 4 hetes FOODMAP diéta közepén. Hogy mit hoz ez a próbatétel, még elválik – tervezem, hogy beszámolok róla. De hiszek benne, hogy az étrend megreformálásával sokat tehetünk a panaszok felszámolásáért. Hogy a tünetmentességet már ne is említsem, mert addig hosszú az út. A rögös út végén várhat az a cél, hogy olykor-olykor nyugodtan betolhatok egy carbonara spagettit, laktázenzim és gluténmentes tészta nélkül is. Hm, de jó lenne…

pasta-712664_1920.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pozitivrahangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr2415308292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Pozitívra Hangoló

Az ember akkor tanulja meg értékelni az egészség fontosságát, ha egyszer csak nincs. Magam is így voltam vele - 2005-ben a nyirokrákból sikerült meggyógyulnom. De sikerült! Ez a blog részben visszaemlékezés, de nagyobb részt mégis inspirálás arra, hogy hogyan lehetünk általában jól. Szóval pozitívra hangolni igyekszik. És reményeim szerint segíteni. Mert a gyógyulás után ezt érzem küldetésemnek. Ezért tanultam ki egy segítő szakmát is a meglévő kommunikációs szakemberség mellé, és lett belőlem coach.

Címkék

100 boldog nap (1) 10év (19) 10 év (1) ajándék (1) ajánló (11) állatok (1) angolóra (1) barátok (7) bárki más (1) bélügyek (2) Berlin (1) beszélgetés (1) betegség (33) betegtárs (1) blog (1) boldogság (9) Budapest100 (1) Cipősdoboz Akció (1) coach (2) coaching (4) csodaszer (1) CT (1) daganat (18) dal (1) deni (1) díj (1) DIY (1) edzés (5) egészség (32) egészséges életmód (1) életmód (1) élmény (2) étrend (2) Facebook (1) feltöltődés (1) film (2) fitt (1) FODMAP (1) fotó (2) glutén (2) gluténmentes (2) gyermekvállalás (1) gyógyítás (3) gyógyulás (24) haj (1) hallgatnivaló (1) hétvége (1) hobby (1) IBS (2) indulás (1) inspiráció (16) instagram (1) interjú (1) irritábilis (1) jótékony (1) József Attila (1) kajanapló (1) kapcsolat (1) karácsony (1) kemoterápia (2) kétségek (1) kézműves (1) kihívás (6) kommunikáció (1) koncert (1) kontroll (4) kórház (1) Kosztolányi (1) kreatív (1) küldetés (1) kúra (1) laktóz (1) laktózmentes (1) lapacho (2) lélek (1) limfóma (22) majdnem (1) MOHA (2) Momentán Társulat (1) motiváció (22) napló (5) negatív (1) nyár (1) Nyíregyháza (1) Nyíregyházi Állatpark (2) orvos (1) orvos-beteg (18) pályázat (1) Pannonhalma (1) paróka (1) PET CT (1) pozitív (27) Presser (1) rádió (1) referencia (1) Risztov Éva (1) segítő (4) smile (1) sport (7) személyes (1) szenvedély (1) Szigliget (1) születésnap (3) táplálkozás (2) tea (1) tedx (1) tél (1) teljesség (1) teszt (1) tipp (4) top10 (1) történet (7) túlélőkészlet (1) túlélőknek (1) tünet (1) újévi fogadalom (1) utazás (3) vélemények (1) vendégposzt (1) vers (2) vitamin (1) workshop (1) Zebegény (1) Zirc (1) Címkefelhő