Pozitívra Hangoló

Mindenféle arról, ami feltölt, inspirál, meggyógyít

"Te majd kézenfogsz és hazavezetsz"

Egész nap ez a dal járt a fejemben, pedig már elég régen hallottam. Mintha ezzel próbáltam volna hangolódni az esti Presser koncertre, remélve, hogy majd egyszer csak felcsendül a "Te majd kézen fogsz" is. Aztán a rég várt produkcióban - amire jegyet is alig kaptunk, az utolsó darabokat csíptük el, amik már nem is egymás mellé szóltak - egymást érték a vendégművészek, már-már egy Presser és barátai showműsorrá változott az este.

Amikor épp a Csík Zenekar állt a színpadon, izgatottan vártam, hogy na akkor majd most jön, amit bekódoltam, mert hát készült már ilyen közös feldolgozása a dalnak. De nem. Volt helyette sok más, ami kárpótolhatott, az LGT-slágeretől a Padlásig. Márt több mint két órája ült Presser a zongáránál, mikor jött a finálé, az összes közreműködővel. És egy ilyen este végén, a teltházas Arénában nem jöhetett szóba, hogy ne legyen ráadás

presser_1.jpg

Presser egyedül visszajött a színpadra, meghajolt párszor, aztán csak leült újra a zongorához. Sötét mindenfelé, csak két reflektor irányult a zongorára, na meg a zongoristára. Nem is volt szükség itt már semmi egyéb fénytechnikárav vagy látványra. Az elején azzal kezdte az egészet, hogy éneklésre bátorította a közönséget, aztán ez az est alatt kicsit feledésbe merült, de így a ráadásra újra visszatért a gondolat. Nagyon noszogatni sem kellett a publikumot, tökéletes vokált nyújtott a több ezer ember az egy szál zongora mellett éneklő Pressernek. Mobiltelfonos zseblámpák gyúltak, a már az utolsó metrót elkapni igyekvők megálltak és visszafordultak, olyan igazi katarzis-élmény volt kialakulóban, mire odaértünk a dalban, hogy "Te majd kézen fogsz és hazavezetsz". 

Bár a jegyen feltüntették, hogy tilos a képrögzítés, egy versszaknyit muszáj volt felvennem a dalból, mert ezt el kellett hozzam magammal. Így egy nap késéssel újranézve is mosolygós borzongást okoz ez a rövid kis koncertfelvétel. Mert persze ekkora életművel és ennyi dallal a háta mögött a legjobbat, a legszínesebbet akarta elénk tárni a művész, de nekem az lett az érzésem, hogy mi így szeretjük őt a legjobban: mikor egyedül ül a zongoránál és néha rekedtesre váltó hangon valami csodaszépet énekel. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pozitivrahangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr5914292641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Pozitívra Hangoló

Az ember akkor tanulja meg értékelni az egészség fontosságát, ha egyszer csak nincs. Magam is így voltam vele - 2005-ben a nyirokrákból sikerült meggyógyulnom. De sikerült! Ez a blog részben visszaemlékezés, de nagyobb részt mégis inspirálás arra, hogy hogyan lehetünk általában jól. Szóval pozitívra hangolni igyekszik. És reményeim szerint segíteni. Mert a gyógyulás után ezt érzem küldetésemnek.

Facebook oldaldoboz