Pozitívra Hangoló

Mindenféle arról, ami feltölt, inspirál, meggyógyít

Láss csodát!

Csak amikor valaminek megérezzük a hiányát, akkor jövünk rá, hogy mennyit is jelenthet nekünk. Például az egészségünk – ahogy erről a blogban már sokszor írtam holmi tíz évvel ezelőtti történések, diagnózis, kemoterápia és kontroll kapcsán. Ma a Fehér Bot Világnapján, amikor kicsit nagyobb figyelem irányul a nem látó embertársainkra, belegondoltam, hogy ezt is milyen természetesnek vesszük, hogy látunk.

Pár hete Emmát, unokatestvérem 10 éves lányát vittük el a Láthatatlan Kiállításra, amire azért mi felnőttek is rácsodálkoztunk. Tudhatod ugyan előre, hogy tök sötétben kell végigmenni a kiállítótéren, hogy minden más érzékszervedre támaszkodhatsz majd, csak a látásodra nem, mégis igazi sokként ér, amikor az ajtó bezárul, te ott tapogatózol a fal mellett, látni szeretnél, talán még a szemed is meresztgeted, de vaksötét vesz körbe.

Vaksötét. Még így is hívják ezt a kifejezést. Mert tényleg az. Akik világtalanok, azok pont ennyit érzékelnek a világból, mint te ott a fal mellett tapogatózva.

Bevallom, az első pár percben engem valami klausztrofóbiával kevert pánikroham kerülgetett, nem éreztem magam biztonságban, ki akartam törni, látni akartam újra. De még előttünk volt 6 kiállító helyiség, fényről csak utánuk lehetett szó.

Talán az segített túllendülni ezen a ponton, hogy arra figyeltem jobban, amit képes voltam befogadni. A hangokra – különösen az egyébként nem látó kísérőnkére. És a kitapintható formákra. Jé, ez itt egy zongora a nappaliban. A falon pedig van egy tévé. Ez így ment tovább az illusztrációként berendezett kertben, utcán, vadászházban, múzeumban is. A bárban jött az igazán kemény kihívás: kifizetni a megrendelt ropit a megfelelő pénzérmékkel, mivel csak a méretüket tapogatva következtethettem, hogy mi is van a kezemben.

 

braille.jpg

Így néz ki a "Pozitívra Hangoló" Braille-írással

 

Majd egy órás sötétben bolyongás után jó volt újra kijutni a fényre. Tudni azt, hogy a vaksötétség csak egy kísérlet volt, játék, a színek, formák, élmények nem tűnnek el az életemből. Viszont még empatikusabban viszonyulok innentől a nem látókhoz – mert már el tudom képzelni, hogy milyen az életük. Még a Braille-írással pötyögést is kipróbáltam, és figyelmesen meghallgattam a tanácsokat, hogyan célszerű átkísérni egy világtalan embert az út túloldalára. (Például kérdezzük meg, van-e szüksége segítségre, mielőtt karon ragadjuk és rángatni kezdjük – és engedjük, hogy ő válassza meg, hogy kapcsolódik hozzánk.)

Rá kellett jönnöm, hogy a látás mekkora érték. És hogy voltaképp én szerencsés voltam, hogy ha egy időre el is veszítette a nyirokrendszerem a normális működési képességét, és volt rá módszer, – még ha azt fránya kemoterápiának hívják is, a hajam kihullott tőle és fél évig tartott – ami helyreállított mindent. 

A bejegyzés trackback címe:

https://pozitivrahangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr997970199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Pozitívra Hangoló

Az ember akkor tanulja meg értékelni az egészség fontosságát, ha egyszer csak nincs. Magam is így voltam vele - 2005-ben a nyirokrákból sikerült meggyógyulnom. De sikerült! Ez a blog részben visszaemlékezés, de nagyobb részt mégis inspirálás arra, hogy hogyan lehetünk általában jól. Szóval pozitívra hangolni igyekszik. És reményeim szerint segíteni. Mert a gyógyulás után ezt érzem küldetésemnek. Ezért tanultam ki egy segítő szakmát is a meglévő kommunikációs szakemberség mellé, és lett belőlem coach.

Címkék

100 boldog nap (1) 10év (19) 10 év (1) ajándék (1) ajánló (11) állatok (1) angolóra (1) barátok (7) bárki más (1) bélügyek (1) Berlin (1) beszélgetés (1) betegség (33) betegtárs (1) blog (1) boldogság (9) Budapest100 (1) Cipősdoboz Akció (1) coach (2) coaching (4) csodaszer (1) CT (1) daganat (18) dal (1) deni (1) díj (1) DIY (1) edzés (5) egészség (31) egészséges életmód (1) életmód (1) élmény (2) étrend (1) Facebook (1) feltöltődés (1) film (2) fitt (1) fotó (2) glutén (1) gluténmentes (1) gyermekvállalás (1) gyógyítás (3) gyógyulás (24) haj (1) hallgatnivaló (1) hétvége (1) hobby (1) IBS (1) indulás (1) inspiráció (16) instagram (1) interjú (1) jótékony (1) József Attila (1) kajanapló (1) kapcsolat (1) karácsony (1) kemoterápia (2) kétségek (1) kézműves (1) kihívás (5) kommunikáció (1) koncert (1) kontroll (4) kórház (1) Kosztolányi (1) kreatív (1) küldetés (1) kúra (1) lapacho (2) lélek (1) limfóma (22) majdnem (1) MOHA (2) Momentán Társulat (1) motiváció (22) napló (5) negatív (1) nyár (1) Nyíregyháza (1) Nyíregyházi Állatpark (2) orvos-beteg (18) pályázat (1) Pannonhalma (1) paróka (1) PET CT (1) pozitív (27) Presser (1) rádió (1) referencia (1) Risztov Éva (1) segítő (4) smile (1) sport (7) személyes (1) szenvedély (1) Szigliget (1) születésnap (3) táplálkozás (1) tea (1) tedx (1) tél (1) teljesség (1) teszt (1) tipp (4) top10 (1) történet (7) túlélőkészlet (1) túlélőknek (1) tünet (1) újévi fogadalom (1) utazás (3) vélemények (1) vendégposzt (1) vers (2) vitamin (1) workshop (1) Zebegény (1) Zirc (1) Címkefelhő