Pozitívra Hangoló

Mindenféle arról, ami feltölt, inspirál, meggyógyít

Születésnap

Egy éve, hogy elkészült az a fotó, amit itt borítóképnek választottam. Akkor még persze nem azzal a céllal, hogy majd holmi blogdekorációra használjam. De mikor év elején a saját fényképarchívumban kutattam, hogy jogtiszta és a választott címhez passzoló illusztrációt találjak, akkor ez nyert. Viszonylag egyértelműen.

Egyrészt mert – reményeim szerint – aki ránéz, az valami pozitívat lát benne. Hogy lehet szárnyalni. Hogy lehet kitörő jókedvünk. Hogy az ég kék. Hogy néha mennyire jó kiszakadni a hétköznapokból és valami olyat tenni, amit máskor nem.

Másrészt mert kedves emlékek kötnek ahhoz a naphoz, amikor a kép készült. Anna barátnőmet látogattam meg Edinburghben, és aznap épp a születésnapját ünnepeltük. Például ilyen levegőbe ugrálós, bohóckodós fotók készítésével.

edinburgh_2014_06_263_s.jpg

Annával valamikor néhány hónapig egy munkahelyen dolgoztunk, volt is közös projektünk. Kedveltük egymást, de akkor még nem jártunk össze ugrálós fotókra. Aztán máshova sodorta az élet, egészen Skóciáig. Egyszer megkeresett e-mailben, hogy megadnám-e a korábban összetákolt weboldalam címét, amelyik a rákból való gyógyulásról szól, mert édesapjánál épp daganatot diagnosztizáltak.És ugye nekem ebben van tapasztalatom... Szomorú apropó lett az újabb összekötőkapocs, de ez hozott közelebb minket.  Annyira, hogy jártunk már közös vakációzáson is már – akkor épp az én születésnapom keveredett a nyaralási időpontba, mert hát véletlenek nincsenek.

Szóval tavaly én voltam júniusban Edinburghben, és ha már pont ilyen remekül sikerült időzíteni, mindenképp emlékezetes ünneplésre törekedtem. Mert nekem a születésnap felér két nemzeti ünneppel. Ha nem is kell zászlófelvonással indítani a napot, de zenés ébresztővel minimum. És a nap szóljon az ünnepeltről, mert az övé. Tudom, az nem valami frankó, ha ahhoz születésnap kell, hogy valakire jobban figyeljünk – miért ne kaphatná meg ugyanezt a boldogsághalmazt egy szürke szerdán? Megkaphatja, bármikor. De a születésnapján jár neki. Ha aznap nem kap szeretetet, akkor joggal érzi háttérben magát.

Kezemre játszott az időjárás, hogy volt napsütés, Skóciában(!), olyannyira, hogy még a tengerpartra is lementünk. Sikerült konspirálnom a kávézóban a pincérrel és prezentált egy ünnepivé dekorált csokoládés tortaszeletet. És barátokkal kiegészülve jégkrémet ettünk a fűben a várost bámulva Edinburgh legszebb pontján. Így a "100 boldog nap" projekt 67. napja komoly fotómontázsban megörökítve került be a boldog napok sorába. 

_67_1.jpg

Azóta eltelt egy év, sokféle történéssel. Idén elő-születésnapozásra futotta a lehetőségekből - és megint egy szomorú apropó miatt tudtunk egyáltalán találkozni: Anna nem sokkal a születésnapja előtt veszítette el az apukáját. Legyőzte őt a rák. Ezért a pár napon át tartó közös programolásnak most igazi terápiás célja volt, amolyan pozitívra hangolós. Nem tudhatom pontosan, mennyire tud tartós lenni a terápia hatása, mint ahogy azt sem merném kijelenteni, hogy Annának tutira a tavalyi volt élete legjobb születésnapja. De azt  biztosan tudom, hogy segíthettem feltölteni őt, tavaly is, idén is. És adni legalább olyan jó, mint kapni. Sőt. Engem az (is) pozitívra hangol, ha látom, hogy másnak sikerült örömet szerezni.

Sok boldog születésnapot – mindenkinek! ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://pozitivrahangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr167535372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Pozitívra Hangoló

Az ember akkor tanulja meg értékelni az egészség fontosságát, ha egyszer csak nincs. Magam is így voltam vele - 2005-ben a nyirokrákból sikerült meggyógyulnom. De sikerült! Ez a blog részben visszaemlékezés, de nagyobb részt mégis inspirálás arra, hogy hogyan lehetünk általában jól. Szóval pozitívra hangolni igyekszik. És reményeim szerint segíteni. Mert a gyógyulás után ezt érzem küldetésemnek.

Facebook oldaldoboz