Pozitívra Hangoló

Mindenféle arról, ami feltölt, inspirál, meggyógyít

A rakéta, József Attila, meg a görkorcsolya // Naplórészletek 2.

Belelapoztam a naplóba ismét és megállapítottam, hogy az április 10 évvel ezelőtt meglehetősen mozgalmasan indult. Már a Hodgkin-limfóma-diagnózis tudatában, a család, barátok és közeli ismerősök beavatása után, de még a kemoterápia megkezdése előtt kellett abszolválnom néhány kötelező kört, na meg megtalálni az akadályvételeket segítő fakultatív köröket. Lássuk, hogy ment!

 „… 2005. április 11. – A Költészet Napja – s ennek tiszteletére azalatt, amíg az izotópos vizsgálatot végző masina fényképezett, én meg csak feküdtem ott, a rakétában (igen, rakéta, minden ilyen átvilágítós ketyere, amibe be kell feküdni, aztán mindenféle hangeffektusok közepette azon izgulni, hogy mi lesz a procedúra vége, az ilyen kiismerhetetlen szerkezet, szóval rakéta),  és verseket szavaltam magamban. A szemem is inkább csukva volt, nehogy klausztrofóbiám legyen.

Szóval ebben a fura állapotban József Attila verseket próbáltam felidézni. A „Mama” és  a „Születésnapomra” ment simán, a „Tiszta szívvel”-ből azt hiszem, kihagytam egy versszakot. Aztán áttértem Radnótira, Tóth Árpádra, Szabó Lőrincre – mert hát hosszú volt ez a fránya vizsgálat. 1,5 órás. Plusz 1,5 óra várakozási idő. Csak tudnám, minek adnak időpontot, ha aztán úgy is várni kell… Igaz, most még szerencsém is volt, mert a CT-vizsgálat előtt 2,5 órát ülhettem kint.

A folyosót már kezdem megszokni. De ha ennek az állagából kellene megítélnem a kórházat, hát nem sok bizalmam lenne hozzá. Akik CT-re, izotópra, röntgenre, ultrahangra várnak, ülhetnek a félhomályban, bámulhatják, hány csempe hiányzik a falról, és jó esetben stabilan megtartja őket a kényelmetlen műanyagszék.  …”

„… Észrevettem, hogy  olykor, ha a képernyőn velem egykorú, sikeres , fiatal nőket látok, azt kérdezem magamtól, hogy ők hogyan ússzák meg. Mármint hogy nekik nincs semmi bajuk – például nem rákosak. És hogy vajon mit tennének a helyemben. És én akarnék az ő helyükben lenni?”

„… Még mindig előfordul, hogy azzal a gondolattal ébredek: milyen jó is volt aludni, addig nem voltam tudatában annak, hogy rákos vagyok. De lehet, hogy ez természetes. A fontosabb az, hogy ne a nap minden percében kössön le ez a gondolat.  …”

gorkorcsolyas.jpg

„… A nap kiemelkedő eseménye volt, hogy korszerű és türelmes szaktanácsadás mellett görkorcsolyát vásároltam. Merthogy ugye elhatároztam, hogy félre kell tenni azt, mi mindenről kell lemondani a rák és a mindjárt következő kemoterápia miatt, sokkal hasznosabb olyan dolgokat találni, amiket akkor is csinálhatok, ha most épp ez az állapot van, ami. Olyan dolgokat kerestem, amikre igazából mindig is vágytam, de valahogy mégsem keveredtem össze velük. Mert nem volt rá idő? Vagy nem volt rá pénz? Ellenben volt kifogás? Mindegy. Most nincs kifogás - belevágok abba, amiről azt gondolom, pont jó lesz és építeni fog. Na hát így lett rendszeresebb a naplóírás, fejembe vettem, hogy énekelni szeretnék tanulni, és azt is, hogy meg akarok tanulni görkorcsolyázni.

Utóbbihoz a tárgyi feltételek immár adottak: K2, női modell, még le is volt értékelve. Plusz védőfelszerelés, mert az kell. A vásárlás tényénél fontosabb, hogy ki is próbáltam a szerzeményt. 22:22-t mutatott az óra, mikor az előszoba-nappali kört megunván, már a gangon is végiggurulva úgy döntöttem, hogy az utcára merészkedem. Pontosabban a kerékpárútra. Biztos, ami biztos, a térdvédővel felvérteztem magam, a csuklószorító csak azért maradt le, mert nem bírtam rájönni, hogyan kell jól feltenni. Bátorkodtam elgurulni egész a Szent István parkig. Jó fél órát voltam úton, de veszélyt igazából csak a villamossíneken való átkelés jelentett. Na meg a megérkezés – akkor majdnem elzakóztam. S ha ez ilyen spontán, ilyen gördülékenyen ment, miért is ne vehetném ugyanilyen jól a kemoterápia akadályait? …”

 

-   Folyt. köv.  – 

A bejegyzés trackback címe:

https://pozitivrahangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr487361808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Pozitívra Hangoló

Az ember akkor tanulja meg értékelni az egészség fontosságát, ha egyszer csak nincs. Magam is így voltam vele - 2005-ben a nyirokrákból sikerült meggyógyulnom. De sikerült! Ez a blog részben visszaemlékezés, de nagyobb részt mégis inspirálás arra, hogy hogyan lehetünk általában jól. Szóval pozitívra hangolni igyekszik. És reményeim szerint segíteni. Mert a gyógyulás után ezt érzem küldetésemnek.

Facebook oldaldoboz