Pozitívra Hangoló

Mindenféle arról, ami feltölt, inspirál, meggyógyít

Bárki más

... a terv az, hogy több mindenkit megkérek, akiről tudom, hogy van mesélni valója a témában, hogy írjon ide néhány gondolatot. És persze örömmel fogadom bárkinek a történetét, aki úgy érzi, hogy szívesen megosztaná az olvasóközönséggel, és kapcsolódik a témához. Az írásokat ide várom: pozitivrahangolo ( @ ) gmail.com 

 

Deni története

 

ELÖLJÁRÓBAN

Az, hogy a történetemet a nyilvánosság előtt elmesélem, kettős célt szolgál. Egyfelől önös érdekből teszem, segítve magamnak a történteket feldolgozni. Másfelől, segítő szándékkal,őszintén kiírva magamból a tapasztalataimat. Nem célom túl sokat ülni a papír felett, hagyom, hogy kifolyjon, ahogy még él bennem. Mivel senkitől nem kértem engedélyt arra, hogy a történetem kapcsán a nyilvánosság előtt olvassanak róla, így a konkrétumokat amennyire tudom mellőzöm (orvosok, pszichológus, kórházak, helységek), ettől függetlenül mindent a legőszintébben fogok leírni. Ez most csak rólam szól, ez az én történetem.

38 éves vagyok, férj, két kislány apukája, végzettségemet tekintve közgazdász külkereskedelmi szakon, a szüleim által alapított kereskedelemmel és gyártással foglalkozó családi vállalkozásban dolgozom mióta a főiskolán végeztem, azaz 13 éve. Szabadidőmben elhivatott sportember és a kertünk lelkes gondozója vagyok. Vidéken élünk, 200 kilométerre a fővárostól, egy szép kertes házban.

Folytatás: ITT

 

Andi és Margaréta története 

2009 karácsonya volt, december 26-a. Még ma is tisztán emlékszem arra, amikor Margaréta, a lányom, aki akkor volt tizenkét éves, egy megkeményedett csomót mutatott a nyakán. Akkor semmi rosszra nem gondoltam, megnyugtattam, hogy hétfőn megyünk vele orvoshoz.

Így is volt: hétfőn háziorvos, aki tovább küldött minket a megyei kórházba. Ami abban a pár órában történt, sokáig felfoghatatlan volt számomra. Az alapvizsgálattal kezdődött, vérvétel, ezt követte az ultrahang, röntgen és még CT-vizsgálatra is kaptunk időpontot. Itt jött el az a pont, amikor besokalltam és mondtam a főorvosnak, hogy az én gyerekemnek semmi baja. Itt vagyunk reggeltől és senki semmit nem mond, csak vizsgálatokra küldenek. Megnyugtatni nem tudtak, csak hazaküldtek, és annyiban maradtunk, hogy hívnak majd az eredményt illetően.

Késő délután közölték, hogy vigyem vissza a gyereket a kórházba, mert másnap műtik. Mint kiderült, a beavatkozásnál biopsziát vettek, és az eredményre várnunk kellett tíz napot. Addig csak reménykedtem, hogy nem lesz semmi baj. Na de hiába, mert a diagnózis Hodgkin- limfóma lett. Nyirokcsomó rosszindulatú daganata.

Folytatás itt.

 

 

Csaba története 

Nagyjából 1 hónappal ezelőtt találtam rá a blogra, olvastam a bejegyzéseket rajta, és akkor hirtelen felindulásból úgy döntöttem, megírom az én történetemet is. Meg is osztottam a blog első posztját a Facebookon, döngettem a mellemet, hogy „na majd én is leírom” - de aztán nem írtam le. Mert nem olyan egyszerű leírni ezeket nekem. Nem olyan egyszerű beszélni róla; nem, nem olyan felszínesen, hümmögve, bólogatva „igen, igen, rákos voltam”, hanem úgy tényleg mélyére nézve, felkavarva az összes sarat és mindent, ami már azóta rápakolódott.

Mert rápakolódott, ülepedett, sajnos talán el is fedve a lényeget az egészből. De a változás jó barátom, és úgy döntöttem megint változni, és változtatni fogok, és azzal kezdem, hogy igazából beszélek róla, milyen volt hallani azt a mondatot. Amit elmesélek 1995 és 1997 között történt, ennek megfelelően kezelendőek a helyszínek, körülmények (se mobil, se internet), és a gyógykezelés is, ami azóta rengeteget fejlődött.

Folytatás itt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://pozitivrahangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr677081243

Pozitívra Hangoló

Az ember akkor tanulja meg értékelni az egészség fontosságát, ha egyszer csak nincs. Magam is így voltam vele - 2005-ben a nyirokrákból sikerült meggyógyulnom. De sikerült! Ez a blog részben visszaemlékezés, de nagyobb részt mégis inspirálás arra, hogy hogyan lehetünk általában jól. Szóval pozitívra hangolni igyekszik. És reményeim szerint segíteni. Mert a gyógyulás után ezt érzem küldetésemnek.

Facebook oldaldoboz