Pozitívra Hangoló

Mindenféle arról, ami feltölt, inspirál, meggyógyít

„… és hogy vetted észre?”

Ezt a kérdést már sokat hallottam. Az egyik a tipikus kérdések közül, amiket feltesznek nekem, ha kiderül, hogy volt már dolgom daganattal. Talán azért is kíváncsiak erre sokan, mert úgy általában nem tudjuk, milyen jeleket tekinthetünk komoly tüneteknek, mikre kell odafigyelnünk. Hát akkor most visszapörgetek a kezdetekhez – pont 10 évvel ezelőttre.

Van egy nagy dossziém, az van a gerincére írva: Limfóma kórtörténet. Elég sok papír van már benne – de szerencsére a nagy része az évek során letudott kontrollvizsgálatok negatív eredményeit rögzíti. A legelsővel kezdődik gyakorlatilag az én viszonyom a limfómával.

2005. január 17., hétfő. Azért is maradtam Nyíregyházán a családi hétvége után, mert utána akartunk járni egy vélt problémának: nyilalló fájdalmat éreztem a mellemben, néha. Egy darabig azt hittem, hogy biztos a stressz az oka, és ez amolyan szorongás. De mert nem szűnt, jobbnak látszott megvizsgáltatni. Ez pedig „hazai terepen” volt egyszerűbb, ismerős doktornőnél befeküdni az ultrahangkészülék alá. A doktornő kedves volt és készséges, de nem ez maradt emlékezetes a vizitből. Hanem az, hogy talált valamit. Egy 35 mm-es csomót a bal hónaljamban. Egyben valószínűsítette, hogy az sugározhat ki fájdalmat, amit a mellemben érzek.

Gyulladás. Erre gyanakodott jóindulatúan ő is, és a másik kedves doktornő is, aki később mintát vett a csomóból – ez az a bizonyos biopsziás vizsgálat. A leletben mindenféle sejtekről volt szó, és már megjelent benne a Hodgkin-limfóma is, ami nem kizárható. Arra pontosan emlékszem, hogy ekkor még egyáltalán nem is gondoltam arra, hogy ez valami gonosz dolog lehet, nem néztem utána, nem kerestem rá a Google-ban, nem kérdeztem meg orvos ismerőst. Egy kicsit ijedtem meg csak, mert műtétet javasoltak, és hogy keressek egy hematológust.

Később, hetekkel később, mikor megtaláltam a leginkább nekem való hematológust, immár Budapesten, az akkor még létező Szabolcs utcai kórházban, akkor hallottam tőle először, hogy ez nyirokrák is lehet. De ne féljek, jól gyógyítható.

És ő kérdezett bővebben a tünetekről is. Tapasztaltam-e hirtelen fogyást vagy hízást? Hát nem igazán. Volt-e éjszakai izzadásom? Nem volt jellemző. Voltam-e fáradékony? Hm, igen, nyilván, de betudtam a stressznek, a télnek, meg annak, hogy többet kellene aludni.

Ezek lettek volna az úgy nevezett „B-tünetek”, amiknek főleg együttes jelentkezése nagy valószínűséggel betegség jelenlétére utal. De nem ám pánikba esni, ha leizzadtál előző éjszaka…! Az smafu. Ha rendszeresen, és annyira, hogy facsarni lehet a pizsamádból a vizet, akkor tanácsos orvossal konzultálni.

A limfóma esetében az egyértelmű jel az, ha kórosan megnövekszik egy nyirokcsomó. Hogy a Te nyakadban is megduzzadt épp egy ilyen? Hát van ilyen, a nyirokrendszer már csak ilyen, érzékeny, és hajlamos gyulladásokat produkálni. De ha a megnagyobbodott csomó nem múlik el, netán mérete növekszik, akkor érdemes megvizsgáltatni. És még ekkor sem kell abból kiindulni, hogy daganatról van szó. Majd egyszer elmesélem, én már hányszor voltam ilyen vaklárma áldozata, amikor a gyulladásról azt feltételezték, hogy akár daganat is lehet – mert egy korábban limfómával kezelt páciensnél ez logikusnak tűnik.

Szóval amit megtanultam a kezdetekből, meg úgy egyáltalán, az elmúlt 10 év alatt, hogy oda kell figyelnünk magunkra és a testünk jelzéseire, de nem szabad végletekbe esni. Az sem jó, ha valaki minden apró gubanc jelentkezésénél a wikipediát bújja, már komoly betegséget diagnosztizál magának, és ezzel stresszeli magát és környezetét. Meg az sem, ha bárhogyan is jelez a testünk, bármennyire intenzíven és hosszantartóan, valahogy nem akarjuk tudomásul venni, nem akarunk se lassítani, se orvoshoz menni, mert még netán kiderülne, hogy baj van. Pont ezért legyünk óvatosak, hogy ne legyen baj. 

A bejegyzés trackback címe:

https://pozitivrahangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr697078471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Pozitívra Hangoló

Az ember akkor tanulja meg értékelni az egészség fontosságát, ha egyszer csak nincs. Magam is így voltam vele - 2005-ben a nyirokrákból sikerült meggyógyulnom. De sikerült! Ez a blog részben visszaemlékezés, de nagyobb részt mégis inspirálás arra, hogy hogyan lehetünk általában jól. Szóval pozitívra hangolni igyekszik. És reményeim szerint segíteni. Mert a gyógyulás után ezt érzem küldetésemnek.

Facebook oldaldoboz