„Hogy milyen egy stresszes nap itt? Nem igazán van olyan, mert az állatok annyi pozitív energiát adnak” – mondta kérdésemre a Nyíregyházi Állatparkban Zsuzsa, a park sajtóreferense, aki megmutatta nekem néhány kedvencét. És tényleg: akivel csak összefutottunk a dolgozók közül, mind mosolygósnak, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnt.
Rendben, nem dolgozhat mindenki állatparkban. De azt magam is megtapasztaltam, hogy már az is sokat lendít a kedélyállapoton, ha látogatóba érkezik az ember. Főleg olyan helyre, ahol van lehetőség megtapasztalni testközelből, hogy az állatok is érző lények, és nem egy rács mögül méregetnek minket. Nálam legalábbis mindenképpen a hét legjobb történése volt, hogy makikat ettem banánnal, akik nem voltak restek felváltva rám ugrálni az újabb falatokért, de közben azért vigyáztak a hátukba kapaszkodó bébikre.
Kivételesen a (saját készítésű) képeknek adnám át a főszerepet, mert hűen visszaadják, kikkel is találkoztam és milyen élmények értek. És mert nagyon eltökélten bízom abban, hogy már a fotók nézegetése is pozitívan hat.
Zsuzsa kedvence Ruti, a 2 éves borneói orángutánkölyök. Pedig vele pont nem szabad érintkezni, mert a fejlődésének az tesz jót. Így csak elképzeljük, hogy lehetne akár úgy is, hogy nekünk szed virágot a fűben…
Kamilla, a kis zsiráf még csak féléves, de méreteit tekintve már lehagyta Rutit. Ezt a mélyedést már ő produkálta a karám lécébe, egyesegyedül.
Itt egy még fiatalabb parklakó: a vízilóbébi a szemünk előtt noszogatta az anyját addig, amíg ő az oldalára nem fordult, hogy megszoptathassa kicsinyét.
A fókák roppant tanulékonyak, a naponta háromszor bemutatott látványos show-műsor elemeit azért évek alatt sikerült elsajátíttatni velük. Gino, Alf és Leon csoda kunsztokra képes, a trénereik egy-egy jól sikerült gyakorlat után pedig a pozitív megerősítés elve alapján megjutalmazzák őket némi halcsemegével. Ami talán még a mutatványoknál is látványosabb: az összhang és a szeretet a fókák és a trénerek között.
Ha már trénereknél tartunk: nemcsak a fókák gyakorolnak rendszeresen, hanem a papagájok is. Például összegyűjteni a kosárba az elszórt labdákat.
Zsuzsi hívta fel rá a figyelmemet, hogy ez itt egy különleges momentum: mozgásban látunk egy lajhárt. Na jó, épp kimeredve lógott lefelé a felső hálóról, de hát odáig el kellett jutnia.
Nálam itt lengett ki erősen a cukiság-mérő … A gyűrűsfarkú makiknál nemrég több utód is világra jött, az anyukák pedig a hátukon hordják a bébiket. Akkor is, ha épp kemény harcot folytatnak egy-egy falat banánért, amivel kínáltuk őket. És a főnök ügyelt rá, hogy neki jusson a legtöbb, a többieket képes volt elűzni az ügy érdekében.
Na kinek jött meg a kedve egy állatkert-látogatáshoz? ;)
Mindent a Nyíregyházi Állatparkról - itt és itt.
